Lenhardt fellebbenti a fátylat a 2012-es jobbikos tisztújítás titkairól. Chanád és Szabóék üzelmei közelebbről, érdekes levélváltások, avagy volt itt minden, ami a sokat szidott többi pártra jellemző. 

Volt egyszer egy választás

Régóta érlelődött bennem, hogy megírom a valós krónikáját annak, hogyan zajlott le a 2012-es tisztújítás a Jobbikban. Hogy azok is kapjanak valós képet, hogy mi zajlik a „nemzeti radikális” pártban, akik csak a díszleteket látták eddig, és a nagyívű nyilatkozatokat, hogy minden a legnagyobb rendben, csak néhány szakadár és ügynök szeretne bomlasztani.

A pártból elkergetetteket, kizártakat vagy a hazug irányvonal miatt megcsömörlötteket persze mindig gyorsan beteszik a sértődött skatulyába, ha pedig ki is merészelik nyitni a szájukat, akkor már személyes bosszúról beszélnek. Én nem vagyok sértődött, amióta nem kell megfeleljek hamis elvárásoknak, és nem érzem azt, hogy részese vagyok annak az átverésnek, ahogy a Jobbik mostani vezetése becsapja a valódi rendszerváltásra és elszámoltatásra szavazó 850 ezer embert, felszabadult és kiegyensúlyozott vagyok. Mert azt Vona is tudja, hogy az igazság szabaddá tesz! Akkor lássuk egy szeletét annak, hogy ő milyen bűnök súlya alatt görnyedhet minden nap!

A frakcióban és a pártban természetesen nem volt mindenki elégedett azzal a langyos „szakpolitikával”, amivel a parlamentbe jutás óta a Vonáék egy új imázst igyekeznek kialakítani magukról. Most már odáig elmentek, hogy nyíltan beszélnek arról a vágyukról, hogy megszabaduljanak a „szélsőségesség” látszatától és vádjától: http://www.origo.hu/itthon/20131014-a-jobbiknak-elege-van-a-parthoz-kotodo-eliteletekbol.html?sec-2

Persze amatőrségüket és naivitásukat mutatja, hogy ez abszolút lehetetlen küldetés, hiszen a náci bélyeg olyan mélyen égett rá a pártra, mint az NPD-re vagy Edward Nortonra az Amerikai história X-ben, és a zsidó kézben lévő balliberális média ugyan miért engedné ki őket a karanténból?! Ha hason csúszik el Vona a siratófalhoz, akkor sem fogják megtenni. Ez az elégedetlenség a sajtóba is kiszivárgott, amikor törésvonalakról írtak a Jobbikban, amelyből a legkomolyabb a szakértők és a radikálisok között húzódott. A hír teljesen igaz volt, egy évig komoly ideológiai, eszmei súrlódásokat okozott a kérdés, de Vona vezetése alatt az országos elnökség (egyedül Előd próbálkozott rendületlenül) és a frakcióvezetés szilárdan kitartott a balczói alapvetés mellett, hogy az országgyűlésben nem utcai politizálásra, hanem alkalmazkodásra, megfelelésre van szükség, el kell fogadni a játékszabályokat. Így a frakció tevékenysége nagyjából a törvényjavaslatok, módosítók benyújtása és sajtótájékoztatók háromszögben merült ki.

Már akinek volt hozzá kedve, mert a 47 fős létszámú frakcióból jó húsz ember az elejétől kezdve boldogan belenyugodott, hogy a fizetésének felmarkolásán kívül csupán elég néhányszor megjelennie a parlamenti szavazásokkor, egyéb tevékenységre nincs szükség hozzá, hogy jó pártember legyen. A többiek meg lelkesen játszották a politikusosdit, amit előtte csak a tévében csodálhattak. Így alakult ki az a helyzet, hogy a párt, amelynek elviekben a kufárokat kellett volna kizavarni a nemzet templomából, gyorsan alkalmazkodva az új helyzethez, egyre jobban hasonlítani kezdett a többiekhez, a veterán politikusbűnözőkhöz.

Így határoztam el 2011 nyarán magamat, belátva hogy ezen a helyzeten egy szimpla képviselőtől jövő belső kritikával semmi esélyem nincs változtatni, ezért elindulok a párt következő tisztújításán. Azt is tisztán láttam, hogy a nyolc fős elnökségben társakra is szükségem lesz, hogy érdemi változásokat tudjunk elérni. Így elkezdtem szövetségeseket is keresni, ami ismerve harcostársaim álláspontját nem ment nehezen, sőt a végére túl sok önjelölt ember is lett, ami rontotta az esélyeinket.

Legalább három embert szerettük volna leváltani az elnökségből, hogy az új felállásban legyen támogatottsága a radikális irányvonalnak: Balczót puhasága miatt feltétlenül, de viszonylag csekélyebb támogatottsága miatt jó esély mutatkozott Sneider és Gyüre kiesésére is. Ebben az időszakban körülbelül hetente egyszer meghívtak valahová vidékre fórumot tartani, így jól fel tudtam mérni a tagság véleményét is a párt irányvonalát illetően, és nem nagyon volt olyan, aki ne támogatta volna a radikális változást! Vagy legalábbis azt mondta, mert afelől nem volt semmi kétségem, hogy a szervezetek felé kiváló személyes kapcsolatokat ápoló Szabó Gáborhoz pillanatokon belül visszajutnak a hírek.

Ez természetesen így is lett, Szasziék már a tervem embrionális állapotában értesültek a „veszélyről”, és nem is voltak restek ellenlépéseket tenni. Annak ellenére, hogy bizonyos kapcsolataim voltak a kuruc szerkesztők között, akik addig maguktól is támogatták a radikális irányt, 2011 őszén egy kreált ügyre hivatkozással egyik napról a másikra levettek a monitorról.

Utána már csak olyan hírek jöttek le rólam, hogy Lenhardt a Jobbik állásponttal szemben a zsidó Németh Lászlóné fejlesztési miniszter kinevezését támogatta. Miközben arról volt szó csupán, hogy korábbi személyes jó kapcsolatunkra tekintettel – közvetlen főnököm volt – tartózkodtam az egyébként semmi érdemit nem jelentő bizottsági meghallgatás során. Hozzátéve, hogy Némethné nem titkolta apja révén örökölt zsidó származását, de magyar érzelmű, és nem a nemzet ellensége, igaz a posztjára teljesen alkalmatlannak tűnik.

2012 elején a Jobbik vezetése elkezdte híresztelni, hogy a tisztújítás októberben lesz, annak ellenére, hogy a megelőző 2010. június 26-án volt, így a kétéves mandátum akkor járt volna le. Ez a dezinformáció frakcióülésen is elhangzott, amely része volt Vonáék jól kigondolt tervének. Sikerült is elhitetni akkori társaimmal, a mindig egyenes és az ügy iránt mélyen elkötelezett Apáti Istvánnal, és a Pest megyét három éve vezető Császárné Kollár Tímeával, hogy nem kell kapkodni, bőven ráérnek majd nyártól kampányolni.

Engem pedig megkeresett Chanád is tapogatózni a terveimet illetően, mert korábban futólag említettem neki, hogy elégedetlen vagyok a helyzettel. Persze szokásos nyíltságomnak és némi naivitásomnak köszönhetően őszintén vázoltam neki a terveim lényegét, amiben látszólag támogatásáról biztosított, míg ő saját elnöki ambícióit adta elő, amiről finoman igyekeztem lebeszélni. Hónapokkal később hallottam vissza az elnökség környékéről, hogy ez előre megbeszélt akció volt Szabóékkal, hogy pontosan kipuhatolják a szándékaimat.

Én akkor is abban hittem, hogy a legcélratörőbb taktika, ha nyíltan képviseljük álláspontunkat minden körülmény között! A hamisság úgyis napvilágra kerül, előbb vagy utóbb. A tagság is érezte, hogy nem mennek jó úton a dolgok, hiszen 2012-re szépen elkezdtek eltűnni az emberek és teljes alapszervezetek.

Aztán villámgyorsan elkezdtek pörögni az események! Április 25-én éjjel feltörik Endrésik Zsolt postafiókját, és rá nézve terhelő leveleket küldenek ki több száz jobbikosnak. Endrésik és közvetlen harcostársai, többek között Kisgergely András ekkor a legnagyobb, legerősebb megye, Borsod vezetője, ahol még nem indult meg a szétesés, és ők egyértelműen az én és a radikális irányváltás támogatói voltak, együtt készültünk a tisztújításra. A Jobbik bástyájából, Borsodból érkezett volna a legtöbb küldött akkor a kongresszusra. Ezt valakik nagyon nem akarták!

A tucatnyi levél között, amelyben kiderül, hogy Endrésik szívességeket kért Pőszétől, és a hvg felé is szivárogtatott a köre, érdekes módon az én levelem is bekerül, amelyben a Szabó Gáborral történt levelezést továbbítottam számára. A postafiókot feltörők úgy kalkulálhattak, hogy ezzel sikerülni fog engem is rendkívül kényes helyzetbe hozni, akár el is távolítani a pártból, miként azt Endrésikékkel is statáriális módon, már aznap (!) megtették. És utána módszeresen felszámolták a Szegedit zsidósága miatt el nem fogadókat, a meg nem alkuvókat. Be is idéztek azonnal az elnökség elé kihallgatásra, de mivel nem tartoztam a borsodi körbe és nem vettem részt semmilyen szivárogtatásban, így nem kaphattam büntetést. Érdekes azonban megnézni, hogy milyen tartalmú levelekkel kívántak kompromittálni, hiszen azok pontosan a tiszta szándékaimat demonstrálták:

Továbbított levél ———-
Feladó: Kuruc Balázs
Dátum: 2012. április 2. 16:34
Tárgy: Re: levélváltás Szaszival
Címzett: Zsolt Endrésik
Nem tudom, de tart egy ilyen beszélgetéstől az tuti.
A kérdés, hogy valójában mennyit foglalkozik a kérdéssel, mert ha tényleg nem, akkor nekem jó lenne a helyzet. De az eddigiek és a veled való beszélgetések alapján, nem így tűnik…

Itt a további levélváltás (folytatás már nem várható):

2012. március 25. 17:31 Lenhardt Balázs írta, <[email protected] >:
Tökéletesen tisztában vagy vele, hogy aspirálok az alelnökségre.
Annyi bizalom még kell legyen egymás felé, hogy meghallgatsz akkor is, ha neked más elképzeléseid vannak.
Ha nem is várhatom, hogy támogass, de azt hogy az indítékaimat tisztán lásd, talán igen.
Nem vagyok én annyira félelmetes, sőt talán azt is konstatálod, hogy a legtöbb célunk közös!
2012/3/26 Szabó Gábor <[email protected] >
Szia!

Már elkezdtél felcsigázni, hogy valami extra érdekes dolog miatt akarsz beszélni, de most alaposan lelohasztottad az érdeklődésem.

Persze, hogy tudom, hogy aspirálsz alelnöknek, de megnyugtatlak, hogy rajtad kívül csak én tudok még 11 másik személyről, a jelenlegiken kívül.

Egy tisztújítási folyamat mindig izgalmas és pezsgő időszak, de igazi tétje nem annak van, hogy kik lesznek az alelnökök, hanem ki lesz az elnök. Jelenleg engem csak eddig a szintig érdekel a dolog, mert azt tartom a Jobbik legfőbb érdekének, hogy Gábor maradjon az elnök, mert ő a legalkalmasabb erre az egész pártból.

Másrészt, a tisztújítás még időben arrébb van, s nem is tartom egészségesnek, hogy fél évvel előtte már mindenki azon törje a fejét, hogy mi lesz a tisztújításon, s ez elvonja a figyelmet a munkától.

Így jelenleg hidegen hagy engem, hogy milyen elképzeléseid, indítékaid vannak, bőven elég lesz nekem, ha amikor kiírásra kerül a kongresszus, s beküldöd a szándéknyilatkozatod az alelnöki tisztségre, akkor elolvasom, úgyis a felhozatal alapján alakítom ki a véleményem majd, s akkor számomra elég lesz leülnünk egymással.

Addig meg engedd meg, hogy a sokkal fontosabb szervezési és átszervezési feladataimmal foglalkozzak, neked meg javaslom, hogy dolgozz minél többet a Jobbik erősödéséért.

Szabó Gábor
2012/3/26 Lenhardt Balázs <[email protected] >
Hát, nem érződött eddig sem az őszinte érdeklődés rajtad… Megértem, hogy nincs arra időd, hogy mindenkit meghallgass, de tudnék mondani téged érdeklő dolgokat. A jelentkezésem pedig nem öncél, hanem a mozgalom sorsa iránt érzett aggodalom inspirálja. Ebben azt gondolom, hogy közös talapzaton állunk, sőt ha nem lennél bizalmatlan velem, fontos szövetségest lelhetnél.

Gábor elnökségét senki reálisan nem kérdőjelezheti meg, emiatt nem kell aggódj!

Nekem folyamatosan azon jár a fejem, hogy mit lehetne tenni, de a megoldásokat nem a parlamentben kell keresni! (Hozzátéve, hogy ottani szereplési lehetőségeim is erős korlátok közé kerültek, annak ellenére, hogy elfogadtam a hangvételünk konszolidálására vonatkozó ukázt).
A mozgalom jövője függ attól, hogy ki tudunk-e törni a mostani keretek közül, képesek vagyunk-e személyi és stratégiai megújulásra. A tagság döntő része ezt várja, míg a megélhetésiek számítgatnak, helyezkednek, lapítanak. Aki egyenesen kimondja a véleményét, azt ne zavarkeltőnek, ellenségnek lásd, hanem segíteni akaró bajtársnak!

Balázs

2012/3/26 Szabó Gábor <[email protected] >
Szia!

Félreértesz, én nem keresek magamnak szövetségeseket, csak munka és harcostársak kellenek, akik elvégzik a rájuk bízott feladatokat. Tudom, hogy Gábor elnökségét senki sem kérdőjelezi meg, ha megtenné valaki ezt a baromságot, akkor kezdenék el most érdeklődni a tisztújítás irányába.

Így viszont jelenleg érdektelen a kérdés számomra, lesz elég feladatom vele akkor is, amikor kiírásra kerül, addig viszont nem akarom magamat terhelni vele.
Egy a lényeg, hogy a nyári szünetig mindannyian nyomjuk meg a gázpedált, s erősítsük meg a Jobbik szervezettségét és népszerűségét, mert minden nap drága pazarlás, amelyet nem erre fordítunk.

Szabó Gábor

A gépezet ekkor már forgott tovább az előre meghatározott rend szerint! A Vona-Szabó tandem gyorsan és véglegesen el akart vágni minden kísérletet a pártstruktúra megújítására és átalakítására. Még ugyanazon a napon, amikor kizárja az elnökség Endrésiket, Kisgergelyt, Nagyházit, arról is dönt, hogy az országos tisztújítás időpontját május 19-ére, és nem a jól beharangozott október végi időpontra tűzi ki!

A hivatalos indoklás szerint valamilyen ÁSZ vizsgálat által megkövetelt pénzügyi módosításokra van szükség az alapszabályban, de rögtön kilóg a lóláb, mert ezt nem kellene rendkívüli határidőre megtenni, plusz a tisztújítás lehetne másik kongresszuson is. És még mindig április 26-ánál tartva: délután 3 órakor már fent van az akkori elnökségi tagok teljes programja az alapszervezeti honlapon, miközben arról beszélnek hogy rendkívüli és azonnali döntés született a tisztújítás időpontjáról! Valamiért ők előre látták… És az összes többi aspiránsnak összesen marad 3 hete a kampányra úgy, hogy már aznap mennek ki a megyékbe a felszólító levelek, hogy azonnal hívják össze a jelölő taggyűléseket, mert azok legkésőbb május 15-éig be kell érkezzenek a Fő utcai Jobbik irodába!

Azaz úgy kellene hirtelen észbe kapni, elindulni, önéletrajzot, programot írni, hogy ketyeg az óra, és pár nap múlva meg is tartják helyben az első jelölő taggyűléseket, miközben a magukat jelölni akarók programja fel sem került a belső, alapszervezeti honlapra. A vezetés úgy kalkulálhatott, hogy ezzel esélytelenné teszi a számukra nem szimpatikus jelölteket az elindulásra is!

De nem bíztak semmit a véletlenre velem kapcsolatban, másnap, azaz 27-én délelőtt a következő főoldallal (!) jelent meg a zsindex: http://index.hu/belfold/2012/04/27/nem_allt_meg_a_kormanyornek_a_parlament_jobbikos_jegyzoje/
Micsoda „véletlen” egybeesés! Éppen a választási kampány nyitányakor közlik a lejárató cikket, amiben azt is kénytelenek elismerni, hogy a Blikkben február 17-én (!) megjelent rövidhír inspirálta. Azaz két és fél hónap után érezték időszerűnek…

Nem kell higgyek az összeesküvés-elméletekbe ahhoz, hogy ne legyen kétségem ezt a cikket is a jelenlegi vezetés rendelhette meg kapcsolatai révén! Mert nehogy azt gondolja bárki, hogy nincs személyes kontakt a zsindex felé. A pitiáner eset végén a szabálysértési hatóság alaptanul 20 ezer Ft-ra büntetett meg, a hatósági intézkedéssel való szembeszegülés miatt (ezt az elkövetési magatartást a 2006-os események miatt találták ki), és a lufi hamar kidurrant, mert a keményvonalas jobbikosokat nem rettentette meg, hogy van olyan ember a frakcióban, aki nem hagyja magát egy túlbuzgó rendőr által kilökdösni a parlamenti parkolóból.

Én 2006-ban és később sem hátráltam meg, amikor jöttek a Gergényi-pribékek, ellenben jelentkezzen az a szemtanú, aki látta Vona Gábort a Kossuth tér környékén akkor! A barikád egyik korrekt újságírójának révén egy rövid reakciót a „balhéról” ki tudtam adni utána, akit érdekelnek a részletek, itt megtalálja: http://alfahir.hu/lejarato_kampany_lenhardt_balazs_ellen-20120501
- folytatás következik –

Lenhardt Balázs

Hozzászólások

hozzászólás