Mint eddig is minden évben, most is megemlékeztünk a 2. Magyar Hadsereg pokoljárásáról a Don-kanyarban. Tavaly a Fiumei úti temetőben emlékeztünk, de az ottani lélektelen, semmitmondó és méltatlan „emlékmű” láttán eldöntöttük, hogy visszatérünk ide. Vasárnap délután három órakor, zárt alakzatban vonultunk az emlékműhöz. Az alakzathoz a KHŐ állományából is csatlakoztak.

A Himnusz elhangzása után Ináncsi József országos vezető emlékezett az MNG nevében. Beszédében, a Don-kanyart és az azt követő hadifogságot megjárt, túlélt és hazatért katonák visszaemlékezéseiből merített. Torokszorító volt hallgatni a szenvedést, a mindennapos halált, a betegséget és a reménytelenséget.

Bizony itt csak az maradhatott életben, aki nem adta fel. Állhatatosságban, erőben és hitben mindenképpen a példaképeink. A beszéd után katonai tiszteletadással megkoszorúztuk az emlékművet. A Szózat és a Székely himnusz eléneklése után pedig mécseseket gyújtottunk.

Forrás: gardamozgalom.org

Hozzászólások

hozzászólás