Az új felnőttképzést szabályozó törvény és a kapcsolódó rendeletek hatályba lépése óta csupán néhány kritikus hangvételű közleményre és panaszkodással gazdagított interjúra futotta a nyelvtanárokat és nyelviskolákat képviselő szervezetek vezetői részéről – amit a NER robogó vonatának zaja persze könnyűszerrel elnyomott. E bátortalanság és a megkésett panaszok viszont végzetes hibának bizonyultak, mivel a gépezet láthatóan maga alá gyűri az ágazatot. Hogy tudatosan teszi-e mindezt, azt mindenki maga döntse el, én a magam részéről a következő lehetőségeket tudom felvázolni:

1. Nem tudatosan teszi. A Kormány és befolyása alatt dolgozó Országgyűlés olyantúlbuzgó módon akar fellépni a szélhámosok, „maffiaiskolák” ellen, hogy nagy igyekezetében ellehetetleníti az egész ágazatot (magas akkreditációs és egyéb költségek bevezetése miatt jelentősen megugró nyelvi képzési díjak; szaknyelv tanításának lehetősége kizárólag az adott szakma művelői részéről; felesleges napi szintű adatszolgáltatás; nyelvtanárokat terhelő egymilliós kaució; az egyedi igényeknek megfelelő, egyénre szabott, rugalmas megoldások kizárása a külön engedélyeztetési eljárásoknak köszönhetően stb.). (megjegyz.: a legújabb rendeletben foglaltak az előbb felsoroltakat nem cáfolják!)

2. Tudatosan teszi. A piac újraelosztásának céljából. A jelenlegi nyelviskolákat felszámolni, haveroknak átjátszani.

3. Tudatosan teszi. Népbutítási szándékból. A munka alapú társadalom megteremtéséhez munkásokra és nem diplomás, nyelveket beszélő emberekre van szükség, akik ráadásul bármikor leléphetnek külföldre, ha nem tetszik a rendszer.

4. Tudatosan teszi. Az elitizmus előretöréséért. A felsőoktatás térdre kényszerítésének szerves része a nyelvoktatás ellehetetlenítése. A diplomaszerzéshez így szigorú követelményrendszer és benne nehezebben megszerezhető nyelvvizsga dukál. Aki tehetős, venni fogja az akadályokat és lesz is diplomája (apuci-anyuci már fiatalon nyelv-suliba vagy magántanárhoz járatja, az egyetem alatt pedig ez folytatódik), „akinek viszont nincs semmije, az annyit is ér”.

 

A következmények - közvetlenül – ugyanazok, mint a trafik- és kaszinó-mutyi esetében, vagyis: egyenes út az illegalitás felé (számlát hírből sem ismerő “partizán nyelvtanárok”); tömeges leépítések; piac-újraosztással az ágazat néhány megbízható haver kezébe kerülése (“Nemzeti Nyelviskola”?).

És a “bónuszok” közvetetten jelentkeznek: oktatási színvonalromlás; a nyelvtudással rendelkezők továbbra is alacsony létszáma (sőt, az arányok további romlása); felsőoktatás eltolódása az elitizmus irányába; Magyarország nyelvi elszigetelődése; a munkaerőpiac rugalmatlansága.

Kedves Polgártársak, amúgy meg a nyelvetekkel két dolgot tehettek: vagy benyaljátok ezt (is), vagy ha nem tetszik, kereshettek magatoknak más országot és ott kiélhetitek kéjes nyelvi vágyaitokat.

Good luck.

kard.blog.hu nyomán magyarhajnal.com