‘Jó lenne ha végre ők is – ahogy 1956. október 23-án az egyszerű emberek – valódi áldozatot hoznának valódi tettekkel.’ Facebookról átvett bejegyzés.

Hogy miért nem megyek holnap a Jobbik rendezvényére…Ennek igazából egyszerű az oka.

Azért nem, mert minden egyes rendezvényen ugyanazt hallom, amit 2-3 évvel ezelőtt, és az a baj, hogy csak hallom, de nem látok tetteket. A kézzel fogható eredmények rendre elmaradnak az ékes szónoklatok mögött.
Holnap lesz az 56-os forradalom és szabadságharc emléknapja, melyre természetesen a Jobbik is szervezett rendezvényt. Itt a szónokok el fogják mondani, hogy min kellene változtatni és, hogy mit tesznek majd akkor, ha hatalomra kerülnek. És ebből nekem elegem van. Elegem van a folytonos ígérgetésből, a ’majdokból’, a szájkaratéból. Miért csak egy emléknapon kell kiállni a ’kormánykárosultak’-ért és miért csak szavakban? Évente a 2-3 megemlékezést felhasználni arra, hogy szép ígéreteket tegyünk a jövőre vonatkoztatva, a jelenben senkinek nem lesz jobb, és kétlem, hogy ilyen hozzáállással a jövőben változhat-e egyáltalán valami.

Október 23-ának arról kellene szólnia, hogy minden magyar ember méltósággal megemlékezik azokról, akik életüket adták vagy kockáztatták azért, hogy mi szabadságban élhessünk a hazánkban. Arról, hogy követjük a példát ha úgy hozza az élet, és nem pedig arról, hogy a holttesteiket és emlékeiket egymásra pakolva felmásznak a politikusaink és onnan harsogják, hogy mi lesz ha….

Jó lenne ha végre ők is – ahogy 1956. október 23-án az egyszerű emberek – valódi áldozatot hoznának valódi tettekkel. Mert azoknak kell tenniük, elől menniük, akiket az emberek erre a feladatra választottak ki maguk közül. Azoknak, akiket megszavaztak országgyűlési képviselőnek és ezzel plusz jogosítványokat adtak a kezükbe. Ne megint azoktól várják az áldozathozatalt, akik már így is áldozatok. Nekik minden egyes nap harcolniuk kellene a devizahitelesekért, a munkanélküliekért, az igazságtalanság ellen, és természetesen nem csak szavakkal, ugyanis beszédekkel nem lehet se számlát fizetni se ennivalót venni.

Tudom, hogy ezért sok negatív kritikát fogok kapni és az is előfordulhat, hogy az ismerőseim egy része törölni is fog, de nem bánom. Én kiállok az álláspontom mellett, mert hiszek abban, hogy nem látom tévesen a dolgokat és remélem, hogy megélhetem majd azt is, amikor egy emléknap a megemlékezésről, vagy ha az élet úgy hozza, akkor a tettekről fog szólni (mint 2006-ban) nem pedig az üres szónoklatokról.

Papp Anikó

Hozzászólások

hozzászólás