“A Nagyságos Képviselő Úúúr telkén jelenjenek meg gályázni. Emberkereskedelem?” Igen.

Tanulj, fiam, különben mehetsz utcaseprőnek! – gyermekkoromban milyen sokszor hallottam ezt a tanító nénitől. Néhány évvel ezelőtt mit kellett látnom Budán a Frankel Leó út kellős közepén? A tanító néni fiát, amint éppen utcaseprő. Sőt már ehhez is összeköttetés és szerencse kell.

Nagyon téved, aki azt hiszi, hogy őbelőle nem lehet közmunkás. Bárki odajuthat. Láttam már tanárt, zongoristát, műszerészt, sőt számítógépest is közmunkásként az árokparton kapirgálni havi 37 ezer forintért. Tessék csak, demokrácia van… Na persze.

Ózdon közmunkások egy csoportja azt az utasítást kapta a munkairányítótól, hogy másnap reggel a Nagyságos Képviselő Úúúr telkén jelenjenek meg gályázni.

A Nagyságos Képviselő Úúúr nem más, mint Vitális István, a helyi önkormányzat fideszes frakcióvezetője, kabinetfőnök, megyei közgyűlési képviselő, ilyen és olyan bizottság elnöke, titkára és tagja, illetve saját többször hangoztatott kijelentése szerint az igazi polgármester, mert annak is ő dirigál. Szóval egy képeskönyvbe való igazi fideszes. Igaz, hogy maguk a többi fideszesek is utálják, de hát félnek tőle. Szorgalmas munkájának, tehetségének, takarékos természetének köszönhetően a nyolcmilliós autója – amin mind a mai napig ott a Lázár Jánoséhoz hasonló lézerblokkoló – és a másfél milliós üvegszálas kerékpárja mellé mostanra a panelből át tudott költözni egy szép kertes családi házba Ózd legszebb részén. Gyarapodik az ország, ugye. Van annak, aki nem issza el. Pláne Ózdon.

A telken és kertben szokásos tereprendezési és egyéb földmunkákat nyilván nem végezhette a saját kezével, az fárasztó és rangon aluli lenne. Ehhez kellett az állam által fizetett közmunkások odavezénylése muzsik-jelleggel, azok megkérdezése és beleegyezése nélkül.

A melósok ezt úgy élték meg, hogy kihajtották őket kényszermunkára a Földesúrhoz, mert demokrácia van, és kuss.

Amikor önkormányzati ülésen egy ellenzéki képviselő felvetésére szóba került az ügy, Vitális azzal védekezett, hogy egyrészt ő kötelességének érzi, hogy helyi lakosoknak adjon munkát, másrészt szerződést kötött a közmunkásokat foglalkoztató városgazdálkodási intézménnyel, és fizetett az intézménynek az ilyen módon kibérelt közmunkásokért.

Tegyük fel, hogy valóban volt szerződés, és valóban fizetett érte, nem pedig utólag papírozták le, amikor az ügy kipattant. Mégiscsak furcsa, hogy embereket csak úgy bérbe lehet venni. Kiszolgáltatott embereket, akik tudván tudják, hogy ha nyikkanni mernek, akkor bármelyik helyi hatalmasság fél kézzel kipöckölheti őket ebből a nyomorúságos közmunkából is. Az pedig, ha a fejük fölött szerződést kötnek róluk a beleszólhatásuk nélkül, erősen az emberkereskedelemre emlékeztet, vagy legalábbis a jobbágyságra. Jogilag nem, de logikailag és józan ésszel mindenképpen.

De ha a jognál tartunk, ezen a síkon is meghencseredik a dolog. A közmunkás attól „köz”munkás, hogy jogszabályban precízen részletezett módon csakis a közösség javát szolgáló tevékenységekre alkalmazható. Profitorientált tevékenységre, vállalkozásra nem használhatja őket a foglalkoztatást lebonyolító intézmény.

Hivatalos vizsgálat következett. Legalábbis elvileg – tudjuk, hogy hogyan folynak az ilyenek.

Ebben Vitális stratégiát váltott, és elkezdett arra hivatkozni, hogy ő bizony nem tudta, hogy a telkén kulizó melósok közmunkások voltak.

Francot nem tudta. Dehogynem tudta. De dumának mégiscsak egy duma, és éppen elég volt hozzá, hogy a kizárólag fideszesek által végzett „vizsgálat” ne Vitálist jelölje meg hunyónak, hanem a közmunkásokat foglalkoztató városi cég egyik alacsonyabb beosztású dolgozóját, aki őszerintük szervezési hibát követett el.

Rátolják a felelősséget valami bűnbakra, ez mindig így megy.

Megtudtuk viszont, hogy azért kellett közmunkásokat küldeni Vitális Földesúr telkére, mert normál dolgozók alig maradtak a cégnél, legtöbbjüket el kellett bocsátani, hogy helyettük a sokkal olcsóbb közmunkásokat vehessék fel. Vagyis az alapállás, az alapértelmezés már nem a rendes szerződéses dolgozó, hanem a filléres és kiszolgáltatott közmunkás robotoltatása. Efelé halad a rendszer.

Az ügynek nincs vége, mert Vitális a gőgjében meg akarta mutatni, hogy minden és mindenki le van tojva, és juszt is odavezényeltette a közmunkásokat a telkére dolgozni a vizsgálat megkezdődése után is, amikor már végképp nem állíthatta, hogy nem tudott a közmunkási mivoltukról. Ebbe a gőgbe fognak belebukni.

radicalpuzzle.blogspot.com

Hozzászólások

hozzászólás