A Jobbikban “meg vannak róla győződve, hogy a fizetésüket szavakkal szolgálják meg”

A politikai uborkaszezont kihasználva a Jobbik még júliusban kiadott hírlevelét a Beszéljenek a számokkal! hirdeti, arra fókuszálva hogy az ellenzéki erők közül a Jobbik a legaktívabb. Az LMP és az MSZP együttesen nem nyújtott be annyi törvényjavaslatot, mint az egykori nemzeti radikális párt, de a felszólalások számában és idejében is kicsivel megelőzik a szocikat. Kedvenc nemzeti rockbandám egyik legjobb számát idézve kérdezek vissza: Mondd, kit érdekel?! Mert az embereket egyre kevésbé. Még 2010-ben hír és élmény lehetett, hogy bekerült egy ilyen párt a parlamentbe, sőt fel is szólal, még olyan témákban is, amiben addig nem volt szokás: cigánybűnözésre vagy Izrael európai integrációjának elutasítására gondolva. De teltek-múltak az évek, az ifjonti hevesség és lendület megkopott, a párt vezetése pedig egyre inkább polkorrekt módon igyekezett kerülni a kényes témákat, hogy utána ne kényszerüljön védekezésre, magyarázkodásra. Jogosan merül fel a kérdés, hogy miért lenne baj, ha egy ideológiailag erősen elkötelezett pártot támadnak az ellenségei, és ugyan mire akarja használni a parlamenti jelenlétet, ha nem arra, hogy végre nagyobb nyilvánosság előtt mondja ki a maga igazát?!
De az irány a „szakpolitika”, és a nemzet számára élet-halál kérdést jelentő témák kínos kerülése, mert juj, milyen ciki, hogy Baráth Zsolt például rá mert mutatni az igazságra Tiszaeszlár kapcsán, ahol lassan másfél évtizede próbálják a közvélemény felé lemosni a kaftános kezekről a rászáradt keresztény vért. Ezután a beszéd és néhány felszólalásomat követően Vona a frakció előtt ki is adta a hivatalos ukázt: márpedig „zsidózni” nem lehet! Azaz hallgassunk nemzeti sorskérdésünkről, mert a közép felé, a fideszes szavazók lenyúlása céljából így több esély lesz nyitni… Így dübörögnek tovább a jobbikos „szakpolitikai” hozzászólások, néha olyanoktól akik huszonpár évesen kerültek be a parlamentbe, még a főiskola padjait koptatva, de ott már főnixként újjászületve avanzsáltak szakpolitikussá. Aki pedig figyeli a parlamenti közvetítéséket azt is jól láthatja, hogy a sok hozzászólást mindig ugyanaz a 10-15 ember mondja el, rengeteg önismétléssel, de a szereplés mámorától megrészegülten. Többen meg vannak róla győződve, hogy a fizetésüket az elmondott szavakkal szolgálják meg, és egy-két hálás rajongó mindig képes pozitív visszacsatolást adni.
Sok beszédnek sok az alja, tartja a bölcs népi közmondás. És bizony ez többször már igaz volt jobbikos beszédekre is, elrettentésként lehetne idézni némelyiket, csak nem cél a személyeskedés. Ha a Jobbik azt hiszi, hogy bármely szavazót a felszólalások számával, vagy az elfogadás legkisebb reménye nélkül benyújtott módosító indítványok tucatjaival tud meggyőzni, akkor súlyosan téved! Nagyon helyes, ha nem ücsörögni ment a párt a parlamentbe, de a szájkarate sem ér sajnos sokkal többet. Miért kellett 3 évet várni az első, valóban radikális akcióra, ami a földtörvény elfogadásakor az elnöki pulpitus elfoglalását jelentette?! És persze, ha már földtörvény, miért vártak évek óta ölbe tett kézzel Vonáék, miközben pontosan lehetett tudni, hogy ilyen típusú törvényt fog elfogadni a kormány?!

Miért nem járták be a vidéket, szervezték újra a szétvert kisgazdapárt romjait, és hatékony tiltakozó akciókkal miért nem hívták fel időben a közvélemény figyelmét? Pontosan másfél éve annak, hogy ezek felmerültek a frakcióülésen, mégsem történt semmi. Marad helyette a sok felszólalás és törvényjavaslat, mint a pótcselekvés megtestesülése, amelyek szépen jegyzőkönyvbe vannak véve, kutatni is lehet majd évtizedek múlva, csak az ország egy jottányit nem mozdult előre. Mert a nemzeti radikális szavazók nem csupán szavakat, sokkal inkább tetteket várnának el és a magyar nemzeti érdek kompromisszumok nélküli érvényre juttatását! Ha kell konfliktust, ahogyan Vona is világosan fogalmazott az EMI-táborban Romániával kapcsolatosan. Nem pedig maszatolást, öltönyös bohóckodást, és a következő választásokra kacsingató sunyi megélhetési politizálást! Ezért fokozottan figyeljük, ki lesz az, aki nem csupán szavakban és számokban hozza el a feltámadást, hanem hiteles módon: tettekkel és eredményekkel képviseli az igazi nemzeti gondolatot!

dr. Lenhardt Balázs
nemzeti radikális országgyűlési képviselő

Hozzászólások

hozzászólás